bera esküvői blogja

Esküvői blogom, ahová a életem legszebb, legjobban várt napjának előkészületeiről és a közben szerzett tapasztalatokról írok.

2012. július 3. kedd

Az esküvő - készülődés, fotózás, rokonok és minden egyéb aztán a lagzi

Javított és bővített verzió :-)

Igyekszem Nektek mindent levésni ide, amíg minden emlék friss :-)

Anyósom péntek esti balhéja után, amit a koszilányruha miatt rendezett, sikerült nehezen 3 óra hosszányit aludni.

Az órát reggel 6-ra állította be a vőli, de már 1/2 5-től föl voltam.

6-kor kelés fölfelé. A szokásos reggeli rutin után gyorsba kivasaltam a vőli ingjét, amit vasalásmentes ingként vettünk meg. Aztán egy gyors zuhany - addig a vőli reggelit gyárt, mert később vagy az izgalom miatti gyomoridegtől nem bírnék enni vagy az idő nem engedné, így reggel indulás előtt egyszerűen muszáj enni!

Reggeli után öltözés - könnyű kis pamut térdnaci és egy nagyobb nyakkivágással rendelkező felső, hogy a menya -frizurán könnyen át lehessen húzni majd öltözéskor.

Pakolás - előző este össze akartam készíteni, de ehelyett anyósom tartott 20 perces előadást.

- váltás fehérnemű / fodrászhoz nem a menya fehérneműben mentem /

- fehér combfix és a kék combcsipke avagy legényfogó

- menya cipő és váltó papucs

- izzadásgátló dezodor és parfüm

- szájfény

- menya ékszer

- pénztárca, mobilteló

- cigi :-)

- sóginőm-koszilányom cuccai

- vőli cuccai

1/2 8 után pár perccel búcsú a vőlitől - Ő 1/4 11-re érkezik anyuékoz - és irány anyumékhoz.

Gyors táska le,-és átpakolás után kocsiba be - fodrász.

Érkezés: Mi ketten anyuval 7:50kor már a szalon előtt -koszlány sehol. Telefon: már úton vannak, rögtön jönnek.

Rögtön: én már a búra alatt ülem csavarókkal a hajamban, mire a koszilányom befut. Anyu haját közben csinálja a fodrász, amíg én a szárítóbúra alatt ücsörgök anyi fém-csavaróval a hajamban, hogy a vőli talán jobban járna, ha leadna a MÉH-ben :-D

Sóginőmet gyorsan kezelésbe veszi egy másik fodrász - hajmosás, hajfestés. Mire kijövök a búra alól, addigra anyuci frizurája készen, a sóginőm haján áll a festék.

Csavarók ki - frizura készül. Gyorsan és ügyesen - mellesleg annyi lakkal, hogy egy atomtámadás szele sem lebbentené meg egyetlen hajszálamat sem.

Ekkor 9 óra múlt pár perccel - mindketten kész frizurával DE a sóginőm hajáról csak akkor készülnek lemosni a festéket.

Most mi lesz?!

Nem kérdés, az időtervet tartani kell - anyu és én megcéloztuk a kozmetikát. Sóginőm jön utánunk, ha elkészült a frizurája.

A kozmetikában először anyuci sminkje készül - csak egy enyhe szemsmink, semmi extra.

Aztán telefon apuért - kocsival jön, anyucival haza sütni a hurkát, kolbászt a vendégvárásra.

1/2 10-kor kezdünk neki a menya sminkemenek - 45 perc alatt kész, pont mint a próbasmink és csodaszép ismét. Telefon - sóginőm hol vagy?! Miiiiiiicsodaaaa????!!! Még 30 perc, mire elkészül a frizurád? Hát mi a fenét csináltatok eddig, nekem már a sminkem is kész és 15 perc múlva öltöztetnek!

kKitör egy kisebb pánik, hogy a koszilány-sóginőm vagy szolizik és elkésik a fotózásról totálisan / vagy nincs szoli, hanem jön haza a fodrásztól. Utóbbi történt.

A megbeszélt tervnek megfelelően 1/2 11-kor befutottam anyuékhoz ott már várt a vőlim és Csilla - a ruhakölcsönzős csaj.

Gyors fehérnemű-csere és öltözés. Közben sok röhögés, duma mindenről - anyu a konyhából csatlakozik a beszélgetésbe, a vőlim a másik szobában szintén öltözik apum felügyelete alatt - szintén nagyokat röhögnek, mert apu mindenáron pálinkával akarja itatni a vőlit - bátorítóként csak egy kicsit naaaaaa' :-)

Közben teló, hogy sóginőm végre elkészült a fodrásznál - apum indul érte. Mire befutnak, addigra menya-vőli indulásra készen. Sóginőm példás gyorsaságal - és a ruhakölcsönzős Csilla segítségével - átöltözik és elvonul a fürdőszobába sminkelni.

Induláskor az órán 1/2 12! Első menya-idegroham: elkééééssstttüüüünnnkkk!!!!! Azt mondtam, hogy legkésőbb 1/2-re ott vagyunk a fotósnál és még mindig itthon matatkálunk...

Érkezés a fényképészhez - Marika néni örömmel fogad, segít a bokrétát feltűzni a vőli zakójára. Be állás a próbafotóhoz - hoppá! Hol a menya csokor - hol a koszilány csokor?!

Nincs! otthon maradt mindkettő a nagy rohanásban!

Telefon - AAAPPPUUUUUUUUU!!! Baj van - otthon maradtak a csokrok! Apu nem ideges vagy csak nem mutatja - jön hozza.

Huuuhhh! A menya vérnyomása normalizálódik, kezdődik a fotózás.

Először a műtermi képek - közben teló a vőlinek és befut apósom a fotóshoz, mert velünk akar majd anyuékhoz jönni.

Irány a Palóc liget - fotózás. Ragyogó napsütés, néha túl ragyogó - állandó árnyék keresés, hogy megfelelő fények legynek.

Ezután érkezés haza 1/2 2 -kor. Minden készen áll, a vendégek 2 óra környékén jönnek.

Vőli és a koszilány esznek - én csak leülök a hűvös szobában és iszok. A hurka és kolbász illatával tele a gyomrom - enni egy falatot sem bírok.

Sorban érkeznek a vendégek - keresztszüleim, nagynéném és az unokatesóm a feleségével.

Közben a sóginőm - koszilányunk benyögi a tutit: Hol a bordó gúnya, amit az anyja végett muszáj felvennie a templomba???!!!!

Itt bizony nincs! "Hát nem emlékszel, hogy anyád ki sem adta a kezéből - ahogy levettük Rólad, azonnal el is vette és hazavitte"

Akkor az Dejtáron van... Szuper! Alig 45 perc az indulásig - telefon: be tudják-e hozni a ruhát vagy akkor marad a "kis fekete" és itt a vége a történetnek a ruhákkal...

Párom mondja: majd a polgári szertartás után még át lehet öltözni, marad idő  -hozzák a ruhát. Dehogy fog már annyit öltözködni, marad a "kis feketében" akinek nem tetszik, majd nem néz rá....

Így is lett. A nagy balhé után - részben anyósom túlzott ruha-féltése, másrészt a sóginőm kialvatlanságából fakadó szétszórtságának / egyesek szerint direkt hagyta otthon / köszönhetően a bordó színű ruha nem került viselésre.

Újabb aggódás, hogy anyósom már ne rendezzen újabb balhét a ruha miatt, ami azért hamar elpárolog, mivel bő 20 perc és indulni kell a polgárira. A közben megérkezett rokonok a nagy kavarogás közben inkább leültek enni, hagytak minket telefonálni és megbeszélni, mit tegyünk ebben a helyzetben... Aztán kimentem hozzájuk a teraszra, pár szót csevegni - puszi, dicséretek - az első meghatódott pillantások. Nászajándék átadás és 3/4 3-kor indulás a Polgármesteri hivatalba.


Gyors ellenőrzés, hogy a csokrok megvannak-e és minden fiúnak föl van-e tűzve a bokréta a zakóra?!

A hivatal előtt a vőli családja már vár ránk. Kiszállás - üdvözlések, puszik és a násznép felvonul a házasságkötő terembe.

Mi utánuk - az előtérben egyeztetés az anyakönyv-vezetővel és a fotóssal.

Bevonulás - azt mondta, hogy ide nem kell zene, mert nem lehet vonulni. Erre föl az a zene szól bevonulónak, aminek az első szöveges rész alatt kellene. Akkor nem idegesít a dolog, izgulok és hát a meghatottság és ahogy mindenki engem figyel...

A meghatottságtól elcsukló hangon mondom az eskü szövegét - a szülőköszöntésnél anyuci sír / anyósom meg bólogat és mosolyog. Aláíráskor alig bírom normálisan odavésni az új nevem, olyan szinten izzadt a tenyerem és csúszik benne a toll.

Kivonulás a nászindulóra - lassan, közben fotók. Az ajtónál már várnak az éttermes srácok hideg frissítőkkel, de mi húzunk kifelé, hogy ne legyen fönnakadás mögöttünk.

A hivatal előtt különböző csoportkéepk készülnek - eltöltendő a két szertartás közötti időt.

Vonulás a templom elé - közben a kocsikból dudálnak, integetnek az emberek és pont jön egy lagzis menet és a kocsiban ülő másik menyával összemosolygunk és integetük egymásnak veszetül :-)

A templomba szép lassan vonul a vőlim és a sóginőm - aztán apu és én. Nagyon szép misét tartott Nekünk Zsolt atya - többen anélkül is érezték, hogy olyan személyes az egész és nagyon igyekszik az atya, hogy tudták volna: személyes ismeretség miatt külön kértem az atyát és valóban átni lehetett, hogy boldogan ad Minket össze :-)

Kivonulás a templomból - meghatott, könnyes szemek mindenütt. Margó néni - a rózsfüzér imacsoportunk főnöknő-helyettese - elsírja magát a meghatottságtól. A templom előtt közös fotó az atyával - nekem 2 puszival is gratulál.

Aztán a többi gratuláció - a közepén már volt, akinek én is "sok boldogságot" válaszoltam "köszönöm" helyett :-D

Vonulás az étterembe - ott pezsgő osztása mindenkinek és a helyek elfoglalása. Pezsgős köszöntő után általános beszélgetés-ismerkedés, további italok felszolgálása.

Az éttermet és főleg Tomi pincért hatalmas elismerés illeti - minden Isteni finom volt, a kiszolgálás előzékeny, gördülékeny - senki nem várt sokáig semmire, amit kért - mindenki azt kapott, amit kért.

A leves finom volt - tele tésztával, felkockázott mellehusival, gombával és borsóval - ahogy egy Újházi Tyúkhúslevesnek kell.

Utána jött a pörkölt - nokedli párosítás + a házi savanyúság. Finom volt, bár a hús kicsit nagyobbra volt kockázva, mint ahogy Mi szeretjük, de finom, omlós fiatal husi volt.

Következett 1 óra szünet -már itt mindenki jól volt lakva és sétával valamint cigivel csinált helyet a gyomorban a továbbiakra :-)

1/2 9-kor jöttek a sültek. Abból - anyósom aggódása ellenére - már alig bírtak enni, mindenki csak keveset egy-egy ízlésének megfelelő darabot vett a tányérjára.

A zene az általunk összeválogatt zenével közben aláfestésként szólt - az érkezéskor szakadtunk a röhögéstől a vőlivel, aki akakor már a férjem szerepében volt jelen - hogy az első dal a KFT: Afrika című szerzeménye volt :-D

Elfelejtettünk szólni, hogy ne az 1 CD-t tegyék be, mert ne ez legyen az első dal - bár a férjem szerint mivel volt 35 fok, így teljesen jogos: Afrika - ennyi :-D

Táncolásra nem volt lehetőség - nem is bántuk - mert teljesen betöltöttük a termet. Inkább igyekeztünk mindenkivel leülni pár szóra, végre járhattunk ki cigizni az egyre frissülő esti levegőre.

Itt kell megjegyeznem, hogy a légkondi a fejünk fölött volt és totál elfújta a levegőt a fejünk fölött - mi a főasztalnál izzadtunk a keresztszülőkkel a vendégeknek pont jó volt. A férjem keresztapjának pont klímaszerelő-cége van és mondta, hogy Ő bizony föláll és beállítja a klímát, mert nem jól működik :-)

1/2 11kor hozták a menyasszonyi tortát - rajta a tűzijáték. Együtt felvágtuk, aztán én szeleteltem a rokonságnak - anyuci adta át nekik, hogy fogyasszák.

Ez után már a rokonok egymás után elszállingóztak haza - a pincérek kezdetek pakolni. Anyuci és anyósom a távozókanak pakoltak elvitelre sütiket, aztán megköszöntük az étterem személyzetének - újra szóltam, hog fogyasszank bátran a sütikből és mi is hazaindultunk :-)

2012. július 3. kedd

The time is Now - az esküvőnk hetében: Péntek

Ez a bejegyzés, így az esküvő után 3 nappal nagyon hülyén néz ki itt, de eddig sem időm - sem energiám nem volt megírni...

 

Szóval, hogyan is telt az utolsó napom menyasszonyként? :-)

 

Rettentő gyorsan, mint az egész hét és nincs nap, hogy ne sírnám vissza. A vőlim persze örül, hogy már túl vagyunk az egészen, de szerintem szinte minden vagy akár minden menyasszonyban betöltetlen űrt hagy maga mögött, ha már túl van a várva-várt "nagy napon".

 

Az utolsó - pénteki napon délőtt 10 órára mentem a körmeimet megcsináltatni.

A szalonban dolgozó csajokról csakis csupa jót mondhatok, mert nagyon jó hangulatú munkahely az Övék, a vendéggekkel végtelen kedvesek, sokat röhögtünk és szinte észre se vettem, hogy másfél óráig készültek a körmeim.

 

A körmös csaj - név szerint: Rita - nagyon megdicsérte a szép, természetes és ápolt saját körmeimet, amiket direkt erre az alkalomra hagytam jól megnőni, hogy tudjon dolgozni velük.

Erre zselét épített és a már korábban 'netről kinyomtatott "ez tetszik" fotósoroztból választott körmöt készítette el a számomra - az ízlésemre átalakítva és sokkal szebben, mint a képen látható volt :-)

 

Délben estem haza - ebéd és a délután már a pihenésé volt illetve vártuk a koszilány-sóginőm érkezését Pestről.

 

Kora este 7 órakkor be is futott, hozta a kis szűk fekete koszilány ruciját, ami nagyon jól állt neki.

Ekkor telefon anyósomnak, hogy "nyugi, szép a ruci - nekünk tetszik és sóginőm nem megy már haza, hanem itt alszik, hogy reggel jöhessen velünk a fodrászhoz"

Utána a párom főzött egy kávét, a sóginőm leült vacsorázni és jókedvűen dumálgattunk addig, amíg anyósom kiakadva nem telefonált, hogy Ő bizony bejön megnézni a koszilány ruhát és hozza az Ő alternatíváját, a bordó színű kölcsönkért hosszú ruhát, mert azt is föl kell vennie, az tuti jobb...

Sóginőm ideges, megyünk a ház elé cigizni - rám is átragad az idegessége, tudom - érzem a kitörni készülő balhét.

A balhé alig 30 perc múlva már ki is tört és szinte azonnal a tetőfokán dühöngött - anyósom és a sóginőm kánonban ordítottak egymásra.

Közben anyósom az élő fába is belekötött - kaptam egy epés megjegyzést én is, a párom is le lett ordítva, amiért már Ő is becsatlakozott, így már hárman ordítottak.

Az egészből az kerekedett ki, hogy a sóginőm az "okos enged..." mondás alapján a békesség kedvéért hajlandóságáról biztosította az anyját, hogy felveszi azt a nyomorult bordó francos rongyot.

Anyósom elviharzott, a sóginőmért jöttek a haverjai - mi pedig készülünk pihenni, mert ekkor már este 1/2 10 körül járt az idő. Aludni viszont sem a meleg- sem a ránkzúgult stressz miatt nem tudtunk, úgyhogy kb.3 órányi szundikálással a hátunk mögött virradt Ránk: Az esküvőnk napja :-)

2012. június 28. csütörtök

The time is Now - az esküvőnk hetében: Csütörtök

Ennek a napnak is vége és tényleg húzós volt. Alaposan sikerült elfáradnunk, de ez most kellemes és elégedett fáradtság :-)

 

A délelőtt sütéssel telt - reggel 9 -kor bedagasztottam az első adag "Csodakifli"-nek való tésztát, amíg az kelt, leszaladtam a boltba a második adaghoz a hozzávalókért.

Aztán a vőlim vágta a bacont, a sajtot - én meg nyújtottam, vágtam a tészát, töltöttem, tekertem és szépen 4 tepsivel is sütöttük 11:15-re mindet.

Utána egy kis pihenés - cigiszünet, ebéd, mosogatás és 13:00-kor bedagasztottam a második adagot is.

Ekkor aztán jött a nagy kapkodás, hogy 15:00-ra oda tudjak érni az esküvői ruhaszalonba egy utolsó utáni ruhapróbára. Késtem 15 percet, de így is itthon hagytam a vőlim, akire büszke vagyok: 2 tepsi sütit Ő sütött ki - igaz, csak be kellett tenni - 20 perc múlva meg ki :-)

Jó is volt, hogy még volt ez az utolsó-utáni ruhapróba, mert a kivasalt ruha oldalt picit hosszabb volt, így azt feltűzték, nehogy rálépjek véletlenül.

Utána futás a fotóshoz és a fodrászhoz szólni, hogy a koszilány-sógornőm mégis jön velünk és a haját is itt csináltatja.

16:00-ra voltam bejelentve a kozmetikába - késtem 5 percet, ami nem szokásom, de a körülmények ismeretében megbocsátható :-)

Miután ott végeztem, irány a templom - rózsafüzér 17:00-tól, aztán a vőlim is befutott 17:45-re, ahogy megbeszéltük és meggyóntunk mindketten és megáldoztunk a misén.

19:00-kor befutottunk anyuékhoz a két nagy doboz "Csodakiflivel" felpakolva, amit anyu és apu rögtön lemeóztak és még apu is azt mondta: nagyon finom lett! :-)

 

Most végre jön a jól megérdemelt pihenés, hogy aztán a pénteki napon ismét kiszaladgáljam magam - nem panaszként, mert minden percét élvezem és valóban ki is akarom élvezni, mert többé ilyen nem lesz az életemben...

 

Már csak 24 óra a Nagy Napig! :-) Holnap péntek....

2012. június 27. szerda

The time is Now - az esküvőnk hetében: Szerda

Újabb hihetetlen gyorsasággal elröpült nap!

A délelőtt az esküvő szempontjából eseménytelenül telt, a szokásos házimunkával - mosás, főzés...

 

Délután 2 órára mentünk az étterembe az utolsó egyeztetésre. Vittük a CD-ket a zenékkel, a névre feliratozott szalvétákat, a szalvétagyűrűket és a köszönetajándékokat valamint a véglegesített ültetési tervet.

Aztán megvártuk anyósomat a buszmegállóban, mert behozta a vőlim keresztlevelét, ami kell a templomi szertartáshoz. Utána Ő ment a cukrászdába - Mi jöttünk haza.

A vőlim lefeküdt aludni, mert az éjszakás műszak után alig állt a lábán, hiába - a délelőtti alvás nem pihentető és kevés is volt. Közben persze anyósomnak eszébe jutott, hogy mibe fog kerülni egy személyre a vacsora és ezért még felhívott és kb.1 perc alatt úgy felidegesített, hogy... - ahogy szokott! :-S

Nem akarta a korlátlan italfogyasztást, így meg honnan tudjam és az étteremben is honnan tudják előre, hogy ki-mit és mennyit fog inni?! Nem lesz két személy, akinek a fogyasztása egyforma összegre jönne ki - nyilván, aki csak üdítőt és ásványvizet iszik, annak kevesebb lesz, mint aki mondjuk kér 2 whiskey-t...

Utána én leszaladtam anyuhoz és megcsináltunk egy pár sütit - anyum zserbót sütött, én pedig a linzereket töltöttem össze, aztán kókuszos kockát hempergettem és az islert mártottuk még ki.

Közben anyósom újra felhívott, hogy bocsánatot kérjen, hogy felidegesített - mert neki ma rossz napja van, mondta. Újra elmagyaráztam Neki a fentieket, de nem hinném, hogy sikerült végre megértenie :-S

 

A holnapi nap nagyon húzós lesz -remélem marad még estére annyi energiám, hogy megírjam a bejegyzést.

 

Már csak 2 x 24 óra! Holnap csütörtök...

2012. június 26. kedd

The time is Now - az esküvőnk hetében: Kedd

Immár eltelt egy újabb nap és már csak 3 x 24 óra van a Nagy Napig!

A napok most iszonyú gyorsasággal telnek el, szinte észbe sem kapok és már újra késő este van és ismét egy újabb bejegyzést írok.

A nap szinte eseménytelenül telt - a tegnapihoz képest mindenképpen :-)

 

A mai nap programja abszolút nem volt sűrű:

 

Reggel az első utam a postára vezetett - fel kellett adni pár csekket. Aztán beugrottam a DM-be és vettem egy Maybelline szájfényt, hogy legyen sajátom az esküvő napjára és pótolni tudjam az ajkaimon a lenyalogatott kencét.

A smink miatt amúgy izgulok. Szombatra 33 fokot jósolnak. Sokat imádkoztam a jó időért - örök hála és dicsőség a Boldogságos Segítő Szent Szűznek, hogy meghallgatta imáimat!

A sminkkel meg az van, hogy szintén csak a Szent Szűz segítségében bízhatok, hogy a fotózás után is legyen még belőle valami az arcomon.

Kétség egy szál se: izzadni fogunk, mint a disznók!

A párom nyavajog, hogy Neki öltönyzakóban kell lennie és csak a vacsorán veheti le - mondtam is neki, hogy ne gondolja, hogy a menyasszonyi ruhához jár beépített klíma.

Melegünk lesz, nah :-D

...és ha én exclusive leizzadom magamról a sminket, ami elvileg vízálló és úszni is lehet benne és amit a próbasmink is alátámaszt, hogy először direkt csak megmostam vízzel az arcom és semmi sem jött le. Kb. 4 kozmetikai kendőt használtam el és utána még arcot is mostam mire lejött teljesen az alapozó-púder kombó + a szemsmink.

Ez így nagyon tartósnak tűnik, de azért az izzadás az más - az csorog az emberről. Ha letörlöm, akkor törlöm vele a sminket is, szétkenem...stb.

Ezért nem jó a szertartás előtt fényképezkedni. A csokrom is nem tudom, hogy éli túl, még nem tudom... Remélem, hogy tartósak ezek - kezelik valamivel, hogy tartsák magukat a szirmok.

 

Szóval vettem szájfényt :-)

Majd a fotósunkhoz vezetett az utam, érkezési időpont lefixálás ügyében: délelőtt 11 óra és 1/2 12 között várható az érkezésünk.

Hazafelé még bekukkantottam az egyik kínaiba, hogy vegyek egy kényelmes papucsot magamnak, mert szégyen vagy nem: én ha fájni fog a lábam a cipőmben, bizony papucsot veszek át! Gondoljon mindenki amit akar...

 

Véletlen egybeesés folytán otthontól 50 méterre lévő CBA-ba akartam éppen bemenni, mikor is észrevettem a zöld postáskocsit bekanarodni felénk és már rohantam is, mert mára vártam a köszönetajnándékok érkezését.

Végre ezt is kipipálhatjuk :-) Szépek nagyon - pont, mint ahogyan elképzeltem :-)

 

Délután a vőlimmel összeválogattuk a maradék zenéket és kiírtuk az összes CD-t, amelyek a vacsora alatt és után szólni fognak.

 

Ez a nap csak viszonyleg volt eseménytelen, azért haladtunk :-) A következő napok már nagyon húzósak lesznek, főleg a csütörtöki nap....

...de előtte még a következő nap: Szerda :-)

2012. június 25. hétfő

The time is Now - az esküvőnk hetében: Hétfő

Alig hiszem el, hogy a tavaly decemberi "nagy döntéshozatal" óta úgy eltelt az idő, hogy itt is van az esküvőnk hete.

Hiába nah - ha az ember olyan dologgal foglalatoskodik, amit örömmel csinál, akkor elrepül az idő, mint ez a 7 hónap, ami mögöttünk áll.

A hétfői nap immár eltelt. Az órát nézve most éppen 22 óra 14 perc van.

4 nap / 4 x 24 óra - nem kevés, de van még tennivaló bőven és az alvással kezdenek gondjaim lenni. Túl sok dolog kavarog bennem, leginkább attól tartok, hogy a sok felgyűlt érzelem a szertartáson fog kirobbanni - az eltelt 7 hónap feszültsége egyben, egy hatalmas bőgésben tör ki rajtam.  Ez az, amit minden menyasszony el akar kerülni, aztán a többségnek nem sikerül. Nincsenek illúzióim a dologgal kapcsolatban - bőgni fogok :-)

Alig bírom felfogni, hogy már itt tartunk. Lehet, hogy baromság, de néha úgy érzem, hogy legszívesebben visszaforgatnám az idő kerekét egy kicsit, úgy április elejére, hogy tovább élvezhessem ezt a szép időszakot :-)

Azt az időszakot, ami az életem utóbbi 10 éve volt - előbb, mint barátnő  - aztán élettárs majd menyasszony. Még 4 nap...

 

A mai nap, a visszaszámlálásban az 5. nap - hétfő:

 

A reggel némi morgással kezdődött a vőli részéről, akiben csak most tudatosult, hogy 5000 forintért mégis megrendeltem a szertartásgyertya-szettet, de hamar megbékélt, miután a "nem ez volt megbeszélve" felhánytorgatásra válaszként megemlítettem, hogy volt még valami, ami nem úgy volt megbeszélve, ahogy végül történt  - megegyeztünk, hogy nem lesz legénybúcsú és mégis volt, ha nem is klasszikus - így az uraság visszavonulót fújt :-)

 

Először az anyakönyvvezetőhöz mentünk. Vittük a gyertyaszettet, a hozzá illő üveg gyertyatartókat és a CD-t a szertartásra szánt zenéinkkel.

Az anyakönyvvezető kérésére több instumentális - ének nélküli - dalt tettünk a CD-re, ami alatt a beszédeket mondja, így csak kettő dal énekes: az aláíró és a szülőköszöntő zene. Megbeszéltük a részleteket, ami fura: nekünk már nem kell vinnünk a személyi igazolványunkat. Minden esküvős oldalon a lelkére kötik a házasulandóknak, hogy ne felejtsék otthon, de nekünk nem kell vinnünk.

 

Ez után rendeztük az egyik virágosnál a templomdíszítés költségeit, majd beugrottunk a papírboltba süticsomagolós kartondobozokért - semmi dísz, csak egyszerű fehér kartondobozok, darabja 160 forintért - 20 darabot vettünk. Persze "szétszerelt" állapotban hoztuk el.

 

Aztán a parókiára mentünk, befizetni a stólázás avagy a templomi szertartás díját - nászmisés esküvőnk lesz, az 20.000 forintba kerül minálunk.

Viszont nem úsztuk meg ilyen könnyen: kapcsoltam, hogy a keresztlevelek meglétére rá kellene kérdezni és  - női megérzés :-)  - jól tettem. Az irodában dolgozó úriember először élből letagadta, hogy Ő olyat ígért volna nekünk, hogy a párom keresztlevelét kikérik a párom lakhelye szerinti templomból. Amkor már ketten mondtuk, hogy " pedig mondott ilyet" akkor azt  válaszolta a vállát vonogatva, hogy "mindegy, mert amúgy nem szokott ilyet mondani". A vége az lett, hogy lehet menni a párom keresztleveléért, mert ígért hiába szép szó, nem kérik ki, mivel nem is tehetik állítólag.

Aztán azt mondja az illető úriember, hogy nincs meg az én keresztlevelem sem - nem találta meg. Újra átnézte a bejelentkező lapon az adataimat, kivett a szekrényből egy hatalmas könyvet és 2 perc eltetével megvolt a keresztlevelem. Ehhez kellett a jelenlétem?! :-)

 

Innen aztán rohanás haza, mert már szemergett az eső és nálunk a 20 kartondoboz, ami azért nem barátja a nedvességnek.

Közben újabb kapcsolás következtében én lemaradtam a másik virágosnál -  a párom pedig rohant tovább hazafelé a dobozokkal.

Lebeszéltük az utolsó kérdéses pontot: a koszilány csokor bordó-fehér lesz. Majd a virágos javasolta, hogy a tanú és az örömapa kitűzők ne legyenek fehér rózsából, mert az olyan, mintha 5 vőlegény lenne :-)  Plusz kellett még 5 szál virágot kérnem az étterem kis vázáiba.

Itthon később ügyesen-okosan / vállon is veregettük magunkat :-) / ötödik nekifutásra sikerült véglegesíteni az ültetési tervet úgym hogy mindenki óhaja-sóhaja-agybaja ki legyen elégítve.

Volt figyelembe veendő szempont bőven:

- anyósom nem ülhet apósom mellett, sem a közelében - sem szemben vele

- apám nem akar a főasztalnál ülni - viszont apósommal akar beszélgetni a vacsora alatt

- a párom barátja és a párom öccse egymás mellett akarnak ülni

- Éva nénikém nem akar apummal szemben ülni - sem mellette

- sógornőm - aki a koszilány - nem akar az anyja mellé ülni - sem szemben vele

- apósomnak az én rokonságom közé kell ülnie, biztos távolban a balhés egyénektől

 

Az asztalok U-alakban lesznek elrendezve, így könnyebb volt, mintha T-alakú elrendezés lett volna. Lesz külön süteményes asztal a terem végében, aminek örülök, hoyg elfér - de csak azért, mert nincs zenész hívva.

Az éttermi dolgokat 85%-ra leegyeztettük még szombaton. Szerdán lesz még egy utolsó egyeztetés.

...és 45 perc múlva: Kedd

2012. június 19. kedd

Visszaszámlálás - még 10 nap!!!!

...még 10 nap! Uuuuhhh! :-)

 

Mondhatnám úgy is, hogy: jövő héten szombaton férjhez megyek! :-)

 

Ez az utolsó "visszaszámlálós" bejegyzés - jövő héten az utolsó napokat egyesével számlálom végig, mindről külön-külön megemlékezve.

Akkor most nézzük a listát:

 

- A vőlegény esküvői ruhatára immáron teljes.

- Az utolsó menyasszonyi ruhapróba holnap lesz.

- A próbafrizura és próbasmink elkészült - előbbi némi változtatást igényel / utóbbi tökéletes.

- Eldöntetett: nem adunk ki pénzt teremdekorra, mert egyrészt drága még egy viszonylag kis teremhez mérten is, amilyenben a vacsoránk lesz - másrészt az étterem díszterítése és maga a belső kialakítása épp eléggé ünnepies hangulatú lesz. Lehet azért, hogy pár lufira mégis beruházunk :-)

 

Az utóbbi 10 napban nem voltam valami ügyes, mert alig intéztam valamit az előirányzottakból - illetve csak a legfontosabbakat.

 

Dolgok, amiket nem lenne jó az utolsó hétre hagyni:

- Holnap: virágoshoz leadni a fotókat az elképzelésekről, ami alapján dolgozni fog és árajánlatot kérni.

- A héten felhívni apósomat és a sógornőmet a koszilányruha ügyében és megtudni, hogy apósomra számíthatunk-e a vacsorán?!

- Anyósomhoz kimenni a pénzekért, amiket az utolsó pár napban fizetgetni kell - templom díszítés, stólázás díja, menyasszonyi csokor ára

- Szombaton neki ülni anyuval és végre lepontosítani a süteményeket - darabszámilag és ízvilágilag is.

- Aput rávenni, hogy végre próbálja föl az öltönyeit, mert lehet, hogy kihízta őket és újat kell venni - nehogy előző nap derüljön ki a dolog :-)

- A végleges vendég létszám!!!! - őrületesen fontos, mégsem tudjuk még, mert megy a variálás. A párom családjából már 4 fő lemondta a részvételt. Kérdéses még 4 fő részvétele a menyasszony  - és 4 fő részvétele a vőlegény részéről.

 

Sajnos ezek olyan dolgok, amelyek nagy részt nem vonhatóak irányítás alá, ezért is húzódnak már hetek óta, ráadásul olyan nyugodtan várják, hogy Mi hívjuk fel Őket, holott igazán illene visszajelezni. A sütik dolgában egyedül én vagyok izgatott - az érdekes módon anyósomat nem izgatja, csak a húsok :-D  - anyukám teljesen nyugodt - hát igen. Cukrászként eddig minimum 500 lagziba sütött már és a kisujjában van, hogy miből-mennyi szükséges. A kotnyelességem viszont nem bír nyugodni hagyni és nekem ebbe is bele kell látnom- szólnom-folynom, mert én vagyok a menyasszony vagy menyasszörny? :-) Bizonyos kérdésekben igen makacs vagyok, úgyhogy akár még az utóbbi is :-D

2012. június 9. szombat

Visszaszámlálás - még 20 nap!!!

Ismét eltelt 10 nap és már csak 20 nap van hátra a "NAGY NAPIG".

Az egész hét szaladgálással és intézkedéssel telt, amit nagyon élveztem és végre elmondhatom, hogy tényleg csak az utolsó simítások vannak hátra és még pár fontos intéznivaló is akad.

 

Az előző bejegyzésben a most letelt 10 napra előirányzott tennivalókból a következőket pipálhatjuk ki:

 

- Időpontok próbafrizurára és próbasminkre megvannak.

- Hajdíszek a menyasszonyi frizurámhoz beszerezve.

- A vőlegény ingje megvásárolva.

- Virágossal leegyeztetve a lista.

- Édesanyámnak a piros kis retikül megvásárolva.

- Az üveg gyertyatartóink díszítésére egy kedves ismerősöm megkérve.

- Köszönetajándékok kifizetve.

- Nászútra a fürdőrucim megrendelve.

- Menyasszonyi tortára a virágdíszek megérkeztek: fizetve és elhozva.

 

Tennivaló lista a következő tíz napra:

 

- Nyakkendőt venni a vőlegénynek!

- Virágossal egyeztetni, fotókat elvinni a csokrokról, kitűzőkről és a kb. fizetendő összegre rákérdezni.

- Végleges vendéglista végett a bizonytalan részvételi szándékú meghívottakra rákérdezni.

- A sütik fajtáit véglegesre összeírni.

- A sütik mennyiségét kiszámolni - mennyi sós és mennyi édes süti kell.

- A menyaszonyi torta töltelékének ízeit kitalálni - véglegesre, mert eddig ahány hét telt el, annyi ötlet volt már :-)

- Étteremben rákérdezni a terem méreteire a díszítés végett és megvásárolni a díszeket.

- Eldöntetni, hogy hi-fi - ről vagy laptop-ról fognak-e szólni a zenék a vacsora közben és után és erről egyeztetni az étteremben.

- Megszületett a döntés: nem lesz éjfélkor pluszban feladott fogás - közölni az étteremben.

- Minden áldott nap izgalommal kevert idegességgel fürkészni az "időkép.hu"-t, hogy ugyan milyen időt jósolnak a MI NAGY NAPUNKRA.

- Fülbevaló próbát tartani.

- Véglegesre lebeszélni az utolsó menyasszonyi ruhapróba időpontját - elvileg 18.- a , de lehet, hogy 19.-e lesz, még variálnak a kölcsönzősök, hogy ne legyenek sokan a szalonban és nyugodtan rám tudják igazítani a rucit.

 

Összeségében  - szerintem - egész jól állunk. Vannak hátra még fontos részletek, de azokból számos dolgot csak az utolsó hét hétfőjén tudunk elintézni.

A jelszó: Hajrá! :-)

2012. május 30. szerda

Visszaszámlálás - még 30 nap!

Ismét eltelt 10 nap és mostmár igazán a finisben vagyunk, úgyhogy a szervezés szempontjából ez lesz a másik igazán mozgalmas hónap.

A " Visszaszámlálás- még 50 nap" címet viselő bejegyzésemben írt tennivaló listáról egy pár dolgot lehúzhatunk, de sok dolog még várat magára.

 

Dolgok, amik az előző 20 napban el lettek intézve:

 

- menyasszonyi ruha kiválasztva, hozzá a boleró megrendelve, fátyol, kesztyű van hozzá illő a kölcsönzőben.

- a vőlegény öltönye méretre igazíttatva, megvásárolva

- a vőlegény cipője megvásárolva

- a vőlegény ingje megrendelve, nyakkendő kiválasztva

- polgári szertartásra a gyertyaszett megérkezett

- a hozzáillő üveg gyertyatartó megvásárolva, díszítéséhez az üvegfesték megvásárolva

-  az egyik virágossal a templomdíszítés megbeszélve

- étterembe lehet dekerációt vinni és föl is teszik

- fotóalbum vagy fotókönyv kérdése elöntve: fotókönyv megrendelve

- édesanyám részére piros boleró megvásárolva

- édesanyám részére piros báli retikül megrendelve

- a koszorúslány ruháját ezekben a percekben vásárolják meg

 

Dolgok, amelyeket az elkövetkezendő 10 napban el kell intézni:

 

- köszönetajándékokról e-mailben tájákoztatást kérni illetve kifizetni

- időpontot kérni próbafrizurára és próbasminkre

- étteremben véglegesre egyeztetni a menüt, hogy lesz-e éjfélkor étel avagy nem?!

- papírdekorációt kiválasztani és megvásárolni

- a másik virágoshoz elmenni és leadni a csokrok és kitűzők fotóit, körülbelüli árajánlatot kérni

- fényképkereteket nézni és az árakat összehasonlítani

2012. május 19. szombat

Visszaszámlálás - még 40 nap!

Hát igen!

Ismét eltelt 10 nap és már "csak" 40 nap az esküvőnk napjáig.

Ez a 10 nap sem telt az esküvő szempontjából eseménytelenül.

 

Múlt héten szombaton a szüleim megejetették a régóta esedékes megbeszélést anyósommal az esküvői előkészületek ügyében.

Az eredmények:

- Anyósom öltöny vesz a páromnak.

- Mivel az inget a menyasszony venné, így azt anyum fizeti.

- A menyasszonyi csokrot a vőlegény venné, így azt anyósom fizeti. + beszólt, erre külön kitérek.

- Anyósom rokonsága hoz sütiket, tortákat - az én rokonságom nem, mert anyum kérte, hogy az arra szánt pénzt is nekünk adják, mert a sütiről anyum gondoskodik. Mondanom sem kell, hogy anyósom nem vette a lapot.

- A vőlegényt a kisebbik huga vezeti be a templomba. + anyósom itt durvábban is beszólt.

- Anyósom a sós sütik árának a felét is fizeti.

- Nem lesz klaszikus vendégvárás, de az éttermebe mégi szólni kell, hogy már 14:30ra tegyenek ki innivalót és a sósakat, hátha valaki be akar menni a vendégek közül.

- Nem lesz a vacsora előtt beszéd, sem örömapai - sem semilyen, mert nem...

 

Anyósom beszólásai külön kiemelten:

Anyósom beszólt, hogy a menyaszonyi csokor árát a virágostól nagyon pontosan tudjam meg, mert az Ő kislányának - párom idősebb húga - nagyon drága volt a csokra, a virágos nem ennyit mondott elsőre, de nagyon különleges virágokat is tett bele bla-bla-bla. Erre előszedte a számlákat mutogatni, hogy 4 éve 55.000.- forint volt az a csokor. Sebaj :-) Nem fogok csak azért olyan csokrot kérni, ami nem tetszik, hogy ne leygen drága, sőt: pontosan 55.000.- forintba fog kerülni. Anyósom mindig is szemét volt velem, most kifizetheti a csokromat szépen, ahogy illik.

Anyósom második beszólása: Nem teszik neki, hogy nem az ő imádott testvérének a lányai vezetik be a páromat, hanem a sógornőm. Azt mondta, hogy ezt én az ő kisfia nélkül döntöttem el, pedig a másik fia ragaszkodott az unokahúgaihoz, hogy ők vezessék be. Nah, tudja kit nézzen hülyének ?! Azért a kedélyek lenyugtatása végett a párom közölte, hogy neki ugyan mindegy, hogy ki lesz a koszorúslány.

Vita nélkül nem lehet esküvőt szervezni - a nap tanúlsága!

 

Viszont a vitát egy másik esetben nem kiváltotta a személyem, hanem egy jó húzzással elkerültem azt:

Igen, a templomdíszítés ügye - ingoványos terep, aki rálép, az jobb, ha a lába elé néz!

Végre sikerült a boltjában találni az ez évi "templomdíszítési pályázt" nyertesét, aki kizárólagos jogot nyert arra, hogy minden eseményre is vele kell díszíttetni. Mivel előzőleg már kétszer sikertelenül próbáltam vele személyesen konzultálni, így már feladtam és úgy volt, hogy aki a csokrokat készíti, az a virágos lebeszéli vele, hogy nem kell a munkája ezúttal. Viszont: azokat az infókat kaptam, hogy ezt ne tegyem, nem lehet megkerülni a "templomdíszítési pályázat" nyertesét, mert könnyen díszítés nélkül maradhatunk. Szóval ezúttal minden sikerült, a templom fehér liliommal lesz feldíszítve a nagy napon.

 

A mai napon megvásároltuk a vőlegény cipőjét. Meglepetésemre különösebb cécó nélkül sikerült a párom által felpróbált cipőkből egy viszonylag kényelmeset választani, mert kényelmi szempontból egyik sem volt maga a tökély. Alkalmi cipőknél sajnos úgy látszik nem szempont, hogy kényelmesek is legyenek és itt mindegy, hogy olcsóbb vagy drágább árkategóriát nézünk. Igaz, mi mindketten jóval háklisabbak vagyunk a lábbelink kényelmére, mint az átlagemberek.

 

További tennivaló-lista az elkövetkezendő 10 napra:

 

- 2 nap múlva menyaszonyi ruhapróba.

- Jövő héten vőlegényöltöny vásárlás, amikor anyósom ráér.

- Reményeim szerint egyúttal sütemény rendelés leadása.

- Az éttermben beszélni a főnökkel a dekor, a sütihűtés és egyéb fontos ügyekben.

 

A többit majd újabb 10 nap elteltével :-)